Kihívásra vágytam, ausztriai szakács állást kerestem

Már gyerekkoromban sem voltam az az egy helyben ülő típus. Visszagondolva az általános, és a középiskolai, évekre, amíg nem higgadtam le, szegény anyámat sokszor várták elbeszélgetésre, a titkárságra, hol az osztály főnökhöz, hol az igazgatóhoz. Te jó gyerek voltál?

Gyerekkorom csínytevései

Én azt gondolom magamról, hogy nem voltam rossz gyerek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy eleven. Persze, a hülyeségben én is benne voltam. Nem kellett kétszer mondani egyiket sem.

Emlékszem, apám sokkal szigorúbb volt, mint anyám, így volt olyan, amit neki el sem mondott szegény anyám, nehogy a kelleténél jobban kikapjak. Valahol mindig védett.

Persze igazán nagy stiklijeim nem voltak. Talán a legnagyobb baklövésünk az általános iskolában volt, de abban semmi szándékos nem volt, tejesen véletlenül kirúgtuk az egyik emeleti terem ablakát focilabdával. Meg se próbáltunk elmenni onnan, vállaltuk a tettünket. Tudtam, hogy fejmosást fogok érte kapni, de ebben most tényleg nem volt semmi szándékosság.

Verekedős soha nem voltam, nem bántottam senkit.

Emlékszem, jó mókának tűnt közép iskolában a dohányzást kipróbálni, a garázsok mögött, de persze azon is rajta kaptak bennünket. na azért tényleg nagy fejmosást kaptam, hogy hogyan lehet ennyi eszem. Visszagondolva, megérdemeltem.

A tanulás

Azért a sok rosszaság mellett, jó ésszel áldott meg a sors. Nem nagyon kellett tanulnom, mert mindig jóvágású voltam. Ha éppen részt vettem az aktuális órán, és csak egy kicsit is oda figyeltem, már elég volt ahhoz, hogy egy 4 összeszedjek. Ez volt az én szerencsém.

Szakácsnak tanultam, élveztem minden percét. Soha nem vágytam kintre, a vendégek közé, hogy jó pofát kelljen vágnom minden vendégnek, ez nem az én világom volt. Szerettem főzni, még ha kedvem támadt hozzá, otthon is főztem valamit. Persze 4. é végére én is megkomolyodtam már, és csitulni kezdtek a baklövéseim. Már a vizsgákra készültem, tanultam. Persze, azért meg nem erőltettem magamat nagyon, csak annyira, amennyire éppen kellett.

Mivel szerettem a szakmámat, és a szakács tanárom folyton mondogatta, úgy döntöttem, hogy a vizsgáim előtt benevezek egy versenyre, ahol, ha benne leszek az első 3 helyezettben, nem is kell vizsgát tennem adott tantárgyból. Mivel szerettem a kihívásokat, és ez jó bulinak ígérkezett, így beneveztem.

Az egyik ételt igaz elrontottam, mert összekevertem dolgokat, de így is 3. lettem, így egy tantárggyal kevesebb volt már amire készülni kellett.

Külföldi munka

potato-544073_1280Sokat gondolkodtam, hogy mit kezdjek magammal? Hová menjek dolgozni? Végül az egyik haverom, aki pincérnek tanult, vetette fel az ötletet, hogy ő kimegy Ausztriába, és ott keres magának munkát.

Valami rokona, vagy kicsodája, Bécs mellett lakott, aki azt ígérte neki, ha kimegy, akkor segít neki munkát találni. Megkérdezte, hogy megoldható lenne e, ha szállás ügyileg, ketten mennénk, de azt mondta, természetesen.

Természetesen, a nyarat még itthon töltöttük, és jókat buliztunk. Nyáron, könnyen találtunk munkát, így azzal nem volt probléma. Szeptemberben utaztunk ki, és vetettük bele magunkat a munka keresésbe. Én az ausztriai szakács állásokat keresgéltem, haverom Dani pedig a pincéreket.

Pár hét eltéréssel, talált mindegyikünk megfelelő munkát. Valószínű, hogy pár évig kint maradunk, azért össze sem lehet hasonlítani, a kinti, és az otthoni keresetet. Itt van lehetőségem a keresetemből még az mellett, hogy élek is félre tenni.