Népi tánc fesztiválra megyünk, autóbuszt bérelni

folk-dance-54530_1280Hagyományőrző család vagyunk, a szüleink is azok. Mi még abban a neveltetésben részesültünk, hogy tiszteljük, és szeressük a hazánkat, hazánk értékeit. te őrzöd a hagyományokat?

A családunk

A férjem is, és én is táncoltunk még gyerekkorunkban. Mikor megszületett a fiúnk levente, reméltem, hogy ő is fog majd táncolni, és tovább vinni ezt a szokást. Még 3 éves sem volt, mikor megszületett lányunk Anna.

Mindig is szerettünk volna gyerekeket. Szerencsére a párom is egyet értett a dologban. Az is biztos volt, hogy nem egy gyermeket szeretnénk, hanem legalább kettőt, hogy legyen neki testvére. Én mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha egyszer majd mi nem leszünk már, akkor majd ők ott lesznek egymásnak. Mennyivel könnyebb lesz majd az élet, hogy nem vagy egyedül, hanem tudod, hogy van valaki, akire számíthatsz majd.

A tánc szeretete

Egészen pici koruk óta hallgattak a gyerekek nép zenét. Persze, minden félét, de főként a nekik valót gyerek nyelven. Sokszor hallom, ahogyan dudorásszák egyik vagy másik dalt maguktól, vagy jönnek oda, és kérnek, hogy kapcsoljak zenét. Levente óvodába íratásától kezdve szeretett mozogni, játszani, énekelni, kör táncolni. Mikor felmerült a lehetőség, hogy járhatna nép táncra, egyértelmű volt, hogy beíratjuk.

Anna is követte az ő útját, boldogok voltunk, hogy táncol mind a két gyermekünk. Az általános iskolában már más volt a helyzet. Ott is volt persze tánc, de valahogyan nem foglalkoznak a hagyományokkal sajnos. Volt minden féle tánc, a latintól kezdve, a szamba, rumba…de ez annyira nem tetszett.

Ekkor a gyerekekkel megbeszélve, közösen döntöttünk úgy, hogy a városi tánc egyesületbe fogjuk íratni őket, ahol sokkal több tudást is szedhetnek magukra, és többre is vihetik.

A fellépések

Idén lesz az első nagy fellépésünk. Nagyon izgulnak a gyerekek, mert még soha nem voltak ilyenen. Készülnek, gyakorolnak, énekelnek.

Pont a szülőkkel beszélgettük, hogy minden kisgyerek annyira izgatott, hogy ha otthon mászkál, akkor is tánc lépésben mozog. Olyan helyesek!

A múlt héten volt a táncos szülői értekezlet, ahol megbeszéltük a részleteket is. Számomra egyértelmű volt, hogy elmegyek a gyerekekkel, és nem csak elengedem őket. Mivel sokan vagyunk a csoportban, így az ő felvetésükre, arra a következtetésre jutottunk, hogy közösen fogunk autóbuszt bérelni, így együtt tudunk utazni a helyszínre is. Én nagyon jó ötletnek találom, így a buszon is tudnak majd beszélgetni, szórakozni, nem pedig izgulnak az autóban. Még arra is jó, hogy jobban összecsiszolódjanak kicsit a gyerekek.

A héten már fel is került a papír a fali újságra, hogy ki hány fővel szeretne feliratkozni a buszra. Zoli a párom biztosan nem tud majd eljönni, mert aznap neki dolgoznia kell, de én mindenképpen megyek a gyerekekkel. A busz még olyan szempontból is jó lesz, hogy rengeteg mindent kell vinni. A fellépő szoknyák, enni, inni való, a kellékek, így minden kényelmesen elfér majd a buszon.

Remélem, nagyon jól fog telni az a nap, ami biztos, én nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, hogy tovább őrzik a hagyományt, és hogy szeretnek táncolni is.